A stabilitás és a teherbírás növelése

A falazatok építése évszázados tradícióval rendelkezik. Régebben a falazatokat a kézművesipari szabályok alapján készítették; a kövek formája és a falvastagság, a becsült igénybevételhez igazodott. Manapság nagy jelentősége van annak, hogy ismerjük a történelmi falazat teherbírását, mert a régi építmények biztosítása és átépítése csak így lehetséges megfelelő minőségben.

A károk, a helyreállításra vagy a megóvásra irányuló munkálatok, továbbá akár a használati cél megváltozása is előidézheti a falazaton belül a teher áthelyeződését, illetve megnövekedését, ezáltal pedig új károk keletkezhetnek. A történelmi építmények tartóelemei – például a falak és a pillérek – gyakran kétrétegű terméskőből vagy téglafalból állnak. Míg a külső rétegek „rendesen” vannak falazva, addig az adott építőelemek, belső részek általában törött kővel vannak „feltöltve” és a habarcs aránya is magas. A teherhordó képességet a kő és a habarcs szilárdsági és eldeformálódási tulajdonságain kívül sok további paraméter is befolyásolja.

Ide tartoznak az alábbiak:

• A falazat felépítése (egyrétegű / többrétegű)

• A kövek formája

• A kötések módja

• A kivitelezés minősége

• A kő- és habarcsminőségek különbözősége

A falazat üreges részei és hasadékai a legtöbb esetben gyengítik a teherbírást, így az ilyen hiányos részek kitöltése sok falazat felújításánál szükséges kiegészítő munkálat. A feltöltéshez illetve a bepréseléshez alkalmazandó habarcsot mindenekelőtt a szilárdság, a vízfelvételi képesség és a kötőanyag-kompatibilitás alapján kell kiválasztani.