©

Tudnivalók a belső szigetelésről és az építésfizikáról

Az olvasáshoz jó szórakozást kívánunk!

A belső szigetelések az utólagos külső szigetelések ill. magszigetelés alternatíváját vagy kiegészítését képezik. Míg ezeknél a rendszereknél a teherviselő falazat a szigetelés meleg oldalán található, tehát általában építésfizikailag nem kritikus, a belső szigeteléseknél a lecsapódó víz lehetőségét ill. veszélyét mindig figyelembe kell venni. A belső szigetelés használatának és a hővédelem javításának általában két mérvadó oka van:

  • A hőszigetelő rétegek elhelyezésének felsorolt egyéb lehetőségei nem alkalmazhatóak vagy nem elegendőek. Például egy használatban lévő és fűtött, meglévő épületnél, ahol a homlokzati nézet építészeti módosítása nem megengedett, nem kívánatos vagy gazdaságtalan, a belső szigetelés gyakran az egyetlen lehetőség a transzmissziós hőveszteség csökkentésére.
  • Egy egész épületet vagy egyes helyiségeket csak időnként használnak és fűtenek. Ez érvényes pl. üléstermekre, dísztermekre, sport- és hobbyhelyiségekre. A belső szigetelés itt döntő energetikai előnyöket kínál. Lehetséges a gyors és hatékony felfűtés, mivel a tömör külső falakat a belső oldalon elhelyezett szigetelés miatt nem kell felfűteni.

Azok az építészek és mérnökök, akik még a 90-es évek előtt részesültek képzésben, a belső szigetelést gyakran az építési károkkal hozzák összefüggésbe. Az akkori tananyagban a külső és belső szigetelésű falfelépítmények összehasonlító számításain keresztül hívták fel a hallgatók figyelmét a kondenzálódó víz keletkezésének problematikájára a belső szigetelésű szerkezeteknél. Az akkoriban ábrázolt megoldás a következő volt: A belső szigetelés különösen gondos tervezése és lelkiismeretes kivitelezése, csak belül elhelyezett párazárással vagy párafékkel öszefüggésben.

A szerkezeti elemek csatlakozásai és áttörései, valamint deformációi (pl. a fagerendás födémek gerendafejei) azonban nehezen megoldható problémát jelentenek. Azzal a pozitív hatással, hogy a vízpára-diffúziót és így a fólián ill. páraféken keresztüli kondenzációt elkerüljék, a pl. kívülről behatoló nedvesség száradási potenciáljának csökkenése áll szemben. A záporral telítődött szerkezet nyári kiszáradását az épület belseje irányában a magas páradiffúziós ellenállású elemrétegek akadályozzák, ami a falkeresztmetszetben a nedvesség feldúsulásához vezethet.

A párazárással vagy –fékekkel rendelkező felépített rendszerekkel ellentétben a kapillárisan aktív belső szigetelőrendszerek tulajdonságai a száradási potenciál megtartása miatt hosszabb távú száradást tesznek lehetővé, a korábban már károsult szerkezeti elemeknél is. A kondenzátum keletkezésével számolnak, mivel a hajszálcsövek aktivitása egész évben gondoskodik a nedvesség gyors és nagy felületű visszavezetéséről. Az elmúlt évtized során a „kapillárisan aktív hőszigetelő anyagok” bizonyultak belső szigetelésként a „legbiztonságosabb alkalmazásúaknak”.

A néhány éve rendelkezésre álló, és időközben nagyon jól kalibrált többdimenziós számítási programok, melyekkel a homlokzatszerkezetek termikus és higrikus viselkedése szimulálható, ezt meggyőzően igazolják.

  • Párazáró ill. –fékező rendszerek
  • Kapillárisan aktív rendszerek
  • Tájékoztatások a rendszer kiválasztásához
  • A feldolgozással kapcsolatos követelmények
  • A földdel érintkező szerkezeti elemek belső hőszigetelése
  • Hővédelmi rendelet (WSchV) / energiatakarékossági rendelet (EnEV)
  • Az EnEV szerinti követelmények
  • Vállalkozói nyilatkozat az EnEV követelményeinek betartásáról
  • Üvegházhatású gázok
  • Hőátmeneti együttható (U-érték) / hőáteresztési ellenállás (R-érték)
  • Hőátadási ellenállás (R si és R se)
  • Hőátmeneti ellenállás (R T)
  • U-érték számítása [iQ-Lator]
  • Az iQ-Lator alapjai